Furcsa, ahogy önmagam

Kívülről látom.

Itt vagyok, de elképzelem,

Hogy közöttük járok.

Miért hitettem el magammal,

Hogy történnek csodák?

Most úgy kell tennem, mintha

Könnyedén mennék tovább.

Tündérmesének hittelek,

Ébren meglepő álomnak.

Titkos kívánságnak, mit

Megadtak a csillagok.

De más azonnal tudta volna,

Hogy ez nem valóság.

Mikor azt hittem, hogy általad

Megtalált a boldogság.

Esküszöm, ismertem a dalt,

A te melódiád.

És mosolyod láttán úgy éreztem,

Folytatni is tudnám.

De fogtad, és átírtad a verset

Most üres a szívem.

Nem maradt más, csak a múlt

És a réges-régi dal.

Már tudom: nem vagy mese,

És álmodni éjjel kell.

D hogy titkos kívánságot

Nem tejesítenek a csillagok.

Mert most már én is látom,

Hogy az álom nem valóság.

Csak tetszett a kép, hogy általad

Megtalált a boldogság.

Nem tudom, hogy lehettem

Ennyire vak.

Mintha lebegtél volna,

Míg ábrándjaim lezuhantak.

De tetszett a kép,

És azt hittem, te is érzed,
Hogy általad megtalált a boldogság.